Utazás és az első nap
Üdvözlet Sydneyből!
December 20-án elvileg 11:25-kor indult volna a repülőgépünk, de amint beszálltunk és leültünk kérték, hogy minél hamarabb hagyjuk el a gépet, mert kifolyt a kerozin és azt fel kell takarítaniuk, addig nem indulhatunk el. Így 12:25-kor sikerült felszállnunk, szerencsére útközben már nem volt semmi gond. A gépen kaptunk ebédet (csirkét rizzsel, desszertet, üdítőt, csokit, zsemlét) plusz később még chipset is. Lehetett nézni a legújabb filmeket (bár ezek sajnos mind angol nyelven voltak), zenéket/albumokat hallgatni.
Dohában az átszállás is nagyon egyszerű volt, bár kicsit féltünk, mert 2 óra lett volna az átszállási idő, de mivel csúsztunk így már csak 1 óránk maradt. Lényeg, hogy odataláltunk, minden ki volt táblázva egyszerű volt tájékozódni. Helyi idő szerint 20:55-kor szálltunk fel a 14 órás Sydneybe tartó repülőgépre. Ott még egy fokkal modernebb technika volt a gépen (még a repülőgépet is láttuk a monitoron egész úton). Hatalmas repülőgép volt és két emeletes.
Itt már kétszer kaptunk meleg ételt (szintén csirkét rizzsel, illetve csirkét zöldségekkel, süti, yoghurt, csoki, üdítő, zsemle) és kaptunk egyszer csirkés szendvicset. Ajándékba pedig egy kis tasakba, fogkrém, fogkefe, szemvédő alváshoz, füldugó és zokni volt bekészítve. Ami állandó volt és mind a két repülőn volt, az a párna és a takaró.
Nagyon hosszú volt ez a 14 óra repülés, nagyon el is fáradtunk, mert nem tudtunk aludni túl sokat, de szerencsésen leszálltunk Sydneybe December 21-én 19:26-kor.
Megtaláltuk a csomagjainkat is és az országba is beengedtek a kapuknál, így már nyugodtan mehettünk a kijárat felé ahol már várt minket Marika és Babi Nénje egy hatalmas plüss kenguruval és koala macival.
Az időjárás mikor megérkeztünk pont kellemes volt, nem volt nagyon meleg, de fújt a szél. Kb 1-1,5, óra volt mire Babi nénje házához értünk. Már itt is fel vannak a házak öltöztetve karácsonyi díszekbe.
Elég későn feküdtünk le, így aztán ma fél 12-ig aludtunk utána reggeliztünk majd elmentünk manikür-pedikürre. Vietnámiak dolgoznak bent az üzletbe és nem kell bejelentkezni, azonnal tudnak fogadni, vendéget sosem küldenek el. Utána kaptunk mind a ketten egy Havaianas papucsot, itt Ausztráliába mindenki ebbe jár.